A szülő és a gyermek közötti bizalmi kapcsolat a társadalmunk egyik alapja
A 2021 nyarán nagy vihart kavart gyermekvédelmi törvény módosítása kapcsán kialakult vitához a következőket szeretnénk megjegyezni. Meglátásunk szerint a törvényben foglaltak elsősorban nem a gyermekek tájékoztatáshoz és információszerzéshez kapcsolódó jogait érintik, hiszen szexuális edukáció továbbra is lesz, a pedagógusok és iskolapszichológusok, védőnők, iskolaorvosok, akkreditált szervezetek jogosultak lesznek oktató órákat tartani, mely során tényszerűen minden témában - beleértve a homoszexualitást is, lehet tudást átadni a gyerekeknek. A fentebb idézett törvény - számos interpretációval ellentétben - egyszerre biztosítja a gyermekek információszerzéshez kapcsolódó jogait, valamint a szülők, gondviselők arra vonatkozó jogait, hogy meghatározó módon lehessenek jelen a gyermekük szexuális nevelésében. A családok különféleképpen gondolkodnak a szexualitásról, annak erkölcsi dimenzióiról, és arról, hogy adott életkorban milyen mélységű szexuális nevelést tekintenek ideálisnak. A szülők egy részét pusztán kulturális, szemléletbeli különbségek miatt “homofóbnak” bélyegezni leegyszerűsítő és méltatlan. Úgy gondoljuk, az iskolai edukáció során is érdemes felmérni az egyéni igényeket, és ehhez illeszkedő programot választani a valóban felmerülő témák átadására.
Ez a differenciált megközelítés szerintünk nem biztosított akkor, amikor bármely erre szakosodott civil szervezet képviselője mindenfajta szakmai, intézményi és szülői kontroll nélkül fejtheti ki nézeteit egy-egy pedagógus meghívására. Tapasztalataink szerint az ezeket a témákat oktatni hivatott civil szervezetek sok esetben szexuális kisebbségek érdekvédelmi tevékenységére szerveződtek, ami joggal vet fel kérdéseket oktatási programjuk kiegyensúlyozottságával kapcsolatban. Nem tartjuk ideálisnak, hogy olyan személyek tartsanak állami iskolákban szexuális edukációt a többségében hagyományosan gondolkodó családokból érkező fiatalok számára, akiknek célja ezeknek a hagyományos kereteknek az átalakítása. Nem támogatjuk azt a terjedőben lévő külföldi gyakorlatot sem, mely a több napos, részletekbe menő érzékenyítést kötelező programként írja elő a lelkiismereti- és vallásszabadságot figyelmen kívül hagyva, függetlenül a gyerekek személyes igényeitől is.
A Gallup 2020-ban több mint 15000 fős lekérdezés alapján mért eredménye szerint az 1946-1964 között születettek 2%-a vallotta magát LMBTQ+ identitásúnak, az 1997-2002 között születettek között ez az arány már 15,9% a megkérdezettek közül. Több egymástól független kutatás is megerősíti, hogy az elmúlt évtizedben a születési nemükkel azonosulni nem tudó fiatalok száma megsokszorozódott az USA-ban és Európa egyes országaiban. Angliai statisztikák 4400%-os növekedésről számolnak be.
Ezt a nagymértékű növekedést azzal magyarázza számos szakember, hogy a múltban a társadalmi kirekesztés miatt az emberek nem élték meg valódi vágyaikat, és ezért nem vallották magukat szexuális kisebbségekhez tartozónak. Szeretnénk rámutatni, hogy ez egy lehetséges értelmezése az adatoknak, és nincs tudományos konszenzus erről. Érdekes módon a tudományos bizonyítékok hiánya érv szokott lenni amellett, hogy miért ne tiltakozzanak a gyerekek korai érzékenyítése ellen a szakemberek. Eszerint ha nincs bizonyíték arra, hogy ez hatással lehet a pszichoszexuális fejlődésre, akkor nincs okuk ez ellen tiltakozni. Ezzel szemben a logikus az lenne, hogy bizonyítsák előbb be, hogy nem lesz hatással és addig ne legyen megengedett.
Elképzelhető, hogy a pszichoszexuális fejlődés sokkal sérülékenyebb folyamat, mint gondoltuk, és nem látjuk még tisztán, hogy ennek a kiugró növekedésnek a hátterében milyen okok állhatnak. Abigail Shrier írásai és Dr. Lisa Littman kutatásai alapján felmerül annak a lehetősége is, hogy a gyerekek között divatszerűen terjedő és terjesztett LMBTQ+ tartalmak találkozása a korosztályukra jellemző fejlődési krízisekkel elindíthatják őket az LMBTQ+ identitásra jutás útján. Vonzó lehet a serdülőkorban a kritikus és konfliktusos szülői háttérrel szemben a teljes elfogadást és szeretetet felajánló LMBTQ+ szubkultúra is. Könnyen elképzelhető, hogy egy részüknél a mentális sérülékenységük és az LMBTQ+ normatív közeg találkozása pszichoszexuális fejlődési zavarokat okoz. Ezért úgy gondoljuk, érdemes lenne lassítanunk ezt a több országban már jóval előttünk járó folyamatot, és alaposabban megvizsgálnunk ezeket a következményeket. Szükséges lenne számot vetni azzal, hogy milyen előnyei és milyen hátrányai vannak rövid és hosszú távon, mielőtt újabb generációkat érzékenyítünk rá. Fontos lenne körülnézni, hogy tisztábban lássuk, kinek a jövőképei reálisak ezekben a vitákban, milyen társadalomban szeretnénk élni, milyen családi és közösségi értékek mentén.
Ezzel együtt azt is gondoljuk, hogy az iskolákban megvalósuló szexuális edukációs alkalmak során az erre jogosult oktatóknak az igényeknek megfelelő mélységben, szakértelmet, jártasságot, toleranciát és tiszteletet tanúsító módon kell beszélniük a szexuális kisebbségekről is, ezzel is elősegítve annak tudatosítását, hogy többféleképpen lehetünk egyformán értékes tagjai egy közösségnek.
A törvénymódosítás nem sérti a szülők és gyermekek azon jogát, hogy minden családnak és arra életkorából vagy szülői felhatalmazásból fakadóan jogosult gyermeknek lehetősége legyen bármilyen civil szervezet képzésén részt venni, és saját döntéséből segítséget igénybe venni. Ilyen módon lehetőség van az eltérő értékrendek mentén együtt élő társadalmi csoportok különböző igényeinek kielégítésére.
Arra is szeretnénk rámutatni, hogy a vita hátterében van egy törekvés a szülői jogok csorbítására. A “Meseország Mindenkié” könyvvel kapcsolatban már hazánkban is megjelent ez a tendencia, nemcsak a bevezetésének módszertana kapcsán, hanem a hozzá kapcsolódó foglalkoztató füzet gyakorlataiban is. A foglalkoztató füzet több feladatán keresztül arról kellett gondolkodnia a gyerekeknek, hogy a szüleik a nevelésük kapcsán mibe szólhatnak bele és, mibe nem. Ez a mintázat egyáltalán nem újkeletű, több országban civil szervezetek kifejezetten oktatják a gyerekeket azzal kapcsolatban, hogy a nemváltás vagy az abortusz olyan jogok, melyekbe a szüleiknek nincs beleszólása akkor sem, ha kiskorúról van szó. A szülő tehát ad absurdum eldöntheti, hogy a 13 éves gyerekének milyen ételeket kínál reggelire, de kizárhatják egy nemváltás folyamatából. Agresszív és káros folyamatok elindítójának tekintjük a családi kapcsolatokba történő ilyen típusú beavatkozást, melyet rendszerint „gyermekjogokra nevelésnek” állítanak be, ám valójában a szülő és a gyermek közötti bizalomra és felelősségre épülő kapcsolatot kérdőjelezi meg. Bizonyára hosszabb és lassabb folyamat a szülők és pedagógusok képzése, akiknek feladata lenne hatékonyan segíteni, vagy segítséghez juttatnia azokat, akiknek erre szüksége lenne, de ezt tartjuk elfogadható iránynak.
Ezek a civil szervezetek céljaikat és eszközeiket is alátámasztandó, gyakran hivatkoznak nemzetközi megállapodásokra és tudományos tényekre. Ezeknek a szövegeknek rendszerint olyan magabiztos és egyoldalú értelmezéseit képviselik, melyek nem vesznek tudomást a különböző jogok és kötelezettségek összehangolásának kérdéseiről (gyermekjogok, szülői jogok), sem a pszichológia lehetőségeiről, vagy egyáltalán a tudományosság természetéről. Az a mód, ahogy az eltérő értelmezési lehetőségeket vagy a tudományos eredményekből levonható következtetések bizonytalanságát nagyrészt elhallgatják, és a laikus közönség elé biztos iránymutatásként saját interpretációjukat helyezik, számunkra nyilvánvalóvá teszi, hogy ez nem edukáció, hanem ténylegesen propaganda. Ezeknek az érzékenyítést célul kitűző, egyszerűsített üzeneteknek az oktatásban, hagyományos és közösségi médiában és egyéb felületeken történő megjelenítése pedig legtöbbször olyan manipulatív eszközökkel történik, ami idegen a pszichológia, a pedagógia - és általában a tudományos gondolkodás - eszköztártól és ethoszától, ezért elhatárolódunk tőle.
Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja
Források:
- https://news.gallup.com/poll/329708/lgbt-identification-rises-latest-estimate.aspx
- https://www.city-journal.org/transgender-identifying-adolescents-threats-to-parental-rights
- https://littmanresearch.com/publications/
Az idézett paragrafusok itt olvashatók:
„9/A. § (1) A nevelési-oktatási intézmény saját pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazottján és az intézményben iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy vagy szervezet tanórai vagy egyéb, tanulók részére tartott foglalkozás keretében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást (e § alkalmazásában a továbbiakban: program) csak akkor tarthat, ha jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.”
„(12) A tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.”