2022.03.18 5 perc

Jól segíteni: kapaszkodók nehéz időkre

Mindenkit megdöbbentett, hogy az évek óta húzódó ukrán–orosz konfliktus végül háborúba torkollott. Néhány nap leforgása alatt menekültek ezrei lépték át a magyar határokat átmeneti, vagy tartósabb menedéket keresve. Mostanra több, mint kétszázezren érkeztek Ukrajnából Magyarországra, nagyobbrészt nők, gyerekek és idős emberek. Egységesen fogott össze az ország a menekülők támogatására, a segítség motorjai az egyházi és civil segélyszervezetek, és az a sokezer állampolgár, aki az első pillanatoktól kezdve időt és energiát szentel mások támogatására. Kevés szót ejtünk ugyanakkor a szolgálatot teljesítő hon – és rendvédelmi erőkről, valamint az egészségügyi személyzetről, akik a világjárvány megterhelő időszaka után újabb kihívás elé néznek. Nagyon gyorsan reagáltak a pszichiáterek és pszichológusok is a háborús krízisre: alig két hét alatt több szervezetnél elérhető ingyenes lelki támogatás több nyelven is, de sok önkéntes van a határátkelőhelyeken és vasútállomásokon is. A gyerekek számára játszócsoportok alakultak, a tapasztalt kiképző családpszichoterapeuták pedig segítséget ajánlanak azoknak, akik másokat támogatnak ezekben a nehéz időkben.

A válság jelenlegi szakaszában az első és legfontosabb feladat az alapvető fizikai szükségletek betöltése (étel, ital, higiéniai feltételek, biztonságos szállás). Ugyanakkor a minden kedves, együttérző, mélyen emberi gesztus nagyon nagy jelentőséggel bír, hiszen nemcsak a testnek vannak alapvető szükségletei, hanem a léleknek is. Tudjuk, hogy a kríziskezelés nem a múlt feltárásáról szól, hanem egy megtartó jelenlétről, amit lényegében minden odaforduló képes lehet megadni. Vannak persze szaksegítséget igénylő helyzetek, de ne felejtsük el, hogy a krízisben lévő ember nem beteg, reakciói - még ha időnként intenzívek és szélsőségesek is lehetnek - az esetek döntő többségében nem patológiásak!

Az emberi kapcsolatok ereje és az értő hallgatás

Az önkéntesek magatartása az első találkozás pillanataitól kezdve fontos. Még ha “csak” adminisztratív vagy konkrét fizikai segítségnyújtásról van is szó, egyáltalán nem mellékes, hogyan szólítjuk meg az embertársainkat. Az alábbiakban néhány olyan szempontot olvashatnak, amik segíthetnek abban, hogyan forduljunk a bajban lévőkhoz. Fontos, hogy a segítők a saját mentális egészségükre is odafigyeljenek, hiszen az önkéntesek lelki stabilitása kulcstényező ebben a helyzetben. Az értő hallgatás alapvető elemeivel segíthetünk a hozzánk fordulónak és saját magunknak is!

  1. Legyünk értő figyelemmel, biztosítsuk támogatásunkról a másik felet verbálisan (szavakkal) és nonverbálisan is! A nyelvi korlátok miatt a gesztusok, a testtartás, a hangszín, az érintések - minden nem verbális jelzés ereje nagymértékben felértékelődik! Pl.: „Megértem, ez nagyon nehéz lehet” „Figyelek” (Bólogatás, szemkontaktus, nyitott testtartás) Engedjük meg a másiknak, hogy a biztonságérzetének megfelelően találja meg a köztünk lévő fizikai távolságot, amiben a lehetőségekhez mérten komfortosan érzi magát.
  2. Legyünk nyitottak a másik érzéseire, tudatosítsuk magunkban, hogy nem feltétlen ugyanazt éli át, amit mi. Az ő érzésein legyen a hangsúly, ne a miénken.
  3. Az egyszerű tükrözés egy értő, empatikus tekintet is lehet, vagy a megértett érzés ismétlése. “szomorú vagy”, “dühös vagy”, stb. Ne becsüljük le az ilyen egyszerű szavak, együttérző tekintetek jelentőségét, nehéz helyzetben az, hogy nem vagyunk benne egyedül, mindennél többet jelent. Az értő hallgatást sokszor szavak nélkül a puszta jelenlétünkkel is kifejezhetjük, ahogy például csendben várunk és hallgatunk. Mintha azt mondanánk: Annyira fontosak számomra az érzéseid, hogy nem akarlak a kérdéseimmel siettetni.
  4. Ha úgy érezzük, szívesen beszél a másik, tehetünk fel kérdéseket, hogy jobban értsük a helyzetét, de ne legyünk oknyomozó riporterek, hogy a saját kíváncsiságunkat kielégítsük. Ha megfelelő teret, értő figyelmet biztosítunk a másiknak, annyit fog mondani, ami számára, abban a pillanatban fontos, ezt fogadjuk el. Különösen fontos ez, hiszen a krízis első szakaszában a helyzet stabilizálása a lényeges, nem pedig a veszteségek azonnali, mély feldolgozása - a sebek feltépése kifejezetten ártalmas is lehet!
  5. Ne féljünk a másiknak elmondani, mennyi időnk van arra, hogy rá figyeljünk. A tiszta keretek, egyértelmű határok biztonságot nyújtanak. Pl.: “20 percem van most beszélgetni, utána mennem kell dolgozni, addig szeretnék itt lenni veled.”
  6. Ha úgy érezzük, van helye, összegezhetjük a beszélgetést, a következő lépést, vagy kifejezhetjük együttérzésünk szóban vagy ölelésben.

A segítők bűntudata, az empátia és az “érzelmi ragály”

Amikor elválunk a bajban levőtől, nem kell lelkiismeretfurdalást éreznünk amiatt, hogy nekünk megy tovább a saját életünk, hogy van otthonunk, biztonságban van a családunk, és megvannak a magunk örömei, bánatai. Kétségtelen, hogy a bajban nagyon átértékelődik, hogy mi a fontos az életben, és mi nem az, de az empátia nem a másik érzelmeinek teljes átvételét jelenti, hanem egy olyan mély együttérzést, amiben végig képesek vagyunk különbséget tenni a magunk és a másik érzelmei között. (Erről egy rövid és hasznos videó itt) Érdemes felmérni, vagy legalábbis törekednünk arra, hogy helyesen meg tudjuk ítélni a saját teherbírásunkat. Milyen módon tudunk segíteni másoknak úgy, hogy az még ha meg is terhel bennünket, ne roppanjunk össze a felvállalt súlyok alatt? Mivel nem tudjuk, hogy a háborús helyzet meddig tart majd, készüljünk arra, hogy a saját lelki egészségünket megőrizve tudjunk segíteni másoknak, és közben azokkal is tudjunk törődni, akikért szintén felelősséggel tartozunk: a gyerekeinkért, családtagjainkért, és persze magunkért.

Egy nagyon nagyon fontos mondat segíthet mindezt megélni: “Meghajlok a nehéz sorsod előtt, de nem veszem el, ami a tiéd.”

Mindannyiunknak van egy életútja, amiben a kihívásokkal neki kell megküzdeni. Időlegesen egymás mellé állhatunk, és ez nagyon sokat segít, de nem vehetjük át senkitől az ő életútján megjelenő terheket.

Amennyiben úgy látja, hogy egy menekültnek mentális segítségre van szüksége, vagy Ön mint segítő igényelne lelki támogatást, kérjük hívja az alábbi telefonszámokat, vagy keresse online felületeiket! A Lelki segítség mellett a krízisvonalak szociális, adományozási irányításban is segítenek!

Felhasznált Irodalom

  • Bóna, A. (2015). A krízis lélektana. Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana, 123.
  • Buza, D. (2002). A stressz és a krízis. Találkozások III. A meghallgatás feltételeiről (szerk.: Búza Domonkos), A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Kiadványai, Budapest, 2002, 53-83.o.
  • Caplan, G. (1963). Emotional crises. In A. Deutsch & H. Fishman (Eds.), The encyclopedia of mental health (Vol. 2, pp. 521–532). Franklin Watts.
  • Parikh, S. J. T., Morris, C. A. W., Tedrick, S., & Wachter Morris, C. A. (2011). Integrating crisis theory and individual psychology: An application and case study. The Journal of Individual Psychology, 67(4), 364-379.